-Tyna, mondd csak...Jézusom, mi az az állat?!
-Apa lécci, ne ilyen hangosan.Gyere, mindent elmesélek.
Apa arca piros lett mérgében.
-Esetleg szólhatok anyádnak...de inkább nem teszem!-mondta, mikor meglátta, mennyire sántít szegény Nina.
-Szuper vagy apa, köszi!
Elmeséltem neki, hogy találtam meg Ninát.A hideg szelet kihagytam.
-Hm...Talán, ha beszélnék Hannával.Mit gondoltok?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.Hanna az anyukám neve.
Ránéztem Lilyre.Bólintott.
-Rendben, de csak óvatosan...vagy hogy is mondjam...úgy, hogy ne legyen mérges!
-Az én okos, bölcs lányom!-mondta boldogan és puszit nyomott a fejemre.
Mikor kiment és becsukta az ajtót, Lily meg én elröhögtük magunkat.
-Az én okos, bölcs lányom!-utánozta Lily.
Lent nem volt zaj, nem hallottunk semmit a beszélgetésből.Arra kényszerültünk, hogy kimenjünk hallgatózni.
-Nem is tudom, John.Tényleg annyira sántít?
-Igen.
-De annak a madárnak élelem és alvóhely kell...
-Ne izgulj, Tyna mindenről gondoskodott.
-Megnézem.-hallottuk.Jön föl a lépcsőn.Óvatosan visszaosontunk a szobámba.Épp Ninával játszottunk mikor betoppant.
-Mutasd!-mondta.Csak a madarat nézte, úgyhogy szóltam neki.
-Anya, hu-u, itt van Lily!
-Ó, szia!-mosolygott Lilyre.
Anya mindent megvizsgált, ami a kosárban van.
-Miből vetted?
-Hát a zsebpénzemből.
-Rendben.Maradhat.
-Jaj, szuper vagy anyu!!!-öleltem meg.Megpusziltam, s közben hallottam Lily hangját:
-Köszönjük, Mrs.Pizo!
Anya kiment, s Lily meg én boldogan mentünk utána, hogy kimenjünk Ninával a kertbe.

eddig küldtem el!!!

Nah, a péntekiről lazán lemaradok a tehetségkutató verseny miatt.
Szuper!Bementem a lány öltözőbe, elfoglaltam a helyem Tanana mellett.Tanana indiából jött.Nekem nagyon tetszik a neve.
-Szia!-köszöntem neki.
-Yuke!-köszönt ő.Azt hiszem ez valami szia lehetett.
Átöltöztem, felvettem azt a ruhát, amit a salsához szoktunk fölvenni.Az enyém narancssárga volt.Szép!
Felvettem a harisnyát, és a balett cipőmet.Nem abba kéne táncolni, de a tanárnő inkább azt javasolta, mint a tánccipőt, mert ha nincs rajtunk krepp-harisnya, akkor feltöri a lábunkat.És jó krepp-harisnyát kapni bizony csak Londonban lehet.  
Kifáradtam a táncikálásba, de sietnem kellett haza, mert még nem pakoltam össze.És 3-kor indul a repülő.
Hazafelé felhívtam Lily-t, hogy készen van-e.Azt mondta igen, úgyhogy elhívtam hozzánk.Elindultam érte, és hazafelé vettük az irányt.Fél 2-re hazaértünk.Miközben én pakoltam, Lily Ninával játszott.Nina ma már egyszer csipogott.Most is csipogott.
-Tényleg nem vihetjük magunkkal?-kérdezte könyörgő szemmel.
Ráztam a fejem.Én is örültem volna, ha elvisszük, dehát, ha anya megtudja...hé!És ha nem tudja meg?Ha azt mondjuk neki, hogy meggyógyult és elengedtük?
-Lily!Azt hiszem repülő előtt el kell mennünk az állatkereskedésbe, hogy vegyünk Ninának 14 napra elegendő ételt, meg egy utazóládát!-mondtam mosolyogva.
A nyakamba ugrott.
-De szuper, Tyna!
Gyorsan még elmentünk kaját meg ládát venni, kettőre hazaértünk, s anya, apa meg Rooz ott várt minket az autóban.Felszaladtunk a cuccainkért, és elindultunk az autóval a repülő-térre.
Rooz folyton azt kérdezte, hogy miért nem jöhet.
-De anya, miért?
-Már Tyna elmondta.Majd ha nagyobb leszel.
-De Tyna, miért?-kérdezte tőlem könnyes szemmel.
Sóhajtottam.
-Figyelj, Rooz, majd ha...nagyobb leszel.De majd elmegyünk nyaralni, ha visszajöttünk.Jó?
-Jó.
Felszálltunk a repülőre, anya, meg apa integettek, és mindig csak azt kiabálták, hogy legyünk jók.Lily szülei is hasonlóképpen tették, ők csak pár perccel indulás előtt érkeztek.
Felszálltunk, egy kicsit izgultunk, mert sok repülős balesetről hallottunk már, de azért elvoltunk.Az út három órás volt.Már jól a magasba szálltunk, mikor valaki kinyitotta a kabin-ajtót.Egy fiú volt az.
Jóképű, magas, barna, kék szemű srác, ha jól láttam..
Aranyos is volt, azt hiszem.
-Sziasztok!-köszönt.-Nem baj, hogyha ide jövök?A szemét haverjaim kitoltak a helyemről.
Tátott szájjal néztünk, majd Lily megszólalt:
-Szia!Persze, ülj csak le nyugodtan.
-Ja, igen.Szia!-köszöntem.Szerintem el is pirultam.
-Azonnal jövök, áthozom a cuccaimat.
Mikor kiment, majd elájultunk tőle.
-Olyan jóképűűűűűűű.
-...És..udvarias.Ugyan már, nagyon klassz!!!!
Visszajött.A cuccát ledobta Lily mellé, aki láthatatlanul közelített a táskához.Aztán a srác leült mellém!
-Ja, amúgy Wert a nevem.
-Wert?Az meg milyen név?-bukott ki Lily-ből.
-Anyám találta ki.Titeket hogy hívnak?
-Ő Lily, én meg Tyna vagyok.
-Tyna..Lily..Szép nevek!-mondta elismerően.
-A Wert sem rossz.
-Aha.Hová utaztok egyedül?
-Tehetség-kutató versenyre.Chicagoba.Te?
-Az jó!!Én is oda!Akkor ti is 16 évesek vagytok?
Bólintottunk.
-És milyen számmal készültök?
-Fogalmunk sincs.-mondtam.-Te?
-Én sem tudom.Hé, dolgozhatnánk együtt.Csak kérni kell a portán háromágyas szobát és kész.
-Oké!-mondta vidáman.-Te amúgy több havert hoztál, vagy mi?
-Igen, én három havert hoztam.Hogyha átjövök ide, akkor lehetünk hárman, meg ők is hárman és kész!
-Rendben.
Az út további részében jókat poénkodtunk Wert-tel.Ez a srác nagyon nyomulós, de annyira aranyos.
Aztán észrevettük, hogy közbe jött egy pincér.Krahácsolt, hogy végre észrevegyük.
-Bocsánat!-motyogtam.Kértem egy forrócsokit.Fizetni akartam, de Wert azt mondta:
-Ááá, hagyd csak!A vendégem vagy.-mondta, és ő is kért egy forrócsokit.
Aztán szegény Lily is kért egy forrócsokit, neki is kifizette.Először nem akarta, de mikor látta, hogy Lilynek nincs aprója(ami színjáték volt), kifizette.
Mikor leültem, Wert is leült, de szorosan hozzám.
Tovább beszélgettünk, hogy ki mit szeret.Üvegeztünk is meg minden.Aztán Lilynek el kellett mennie wc-re.Mikor elment látótávolságon kívülre, Wert közel hajolt hozzám, és megcsókolt.