Kiki Looney az osztálytársam(vagyis az ellenségem) anyukája.Emily Looney!Emily egy undok, beképzelt cicababa, akit mindenki imád.Szerintem mindenhol vannak ilyenek.Az egész világon max. 10 olyan osztály lehet, ahol nincsenek ellenségek.
-Kiki Looney-nak a lánya Emily?
-Igen!Úgyhogy mostohatesó.De egy undok...
Folytattam helyette.
-Beképzelt cicababa! :D
-Igen, pontosan!Honnan tudod?
-Hááát, éppen az osztálytársam.
-Eleinte rám akart mászni, meg minden, dehát végül is, majdnem a tesóm, szóval nem hagytam.Úgyhogy most bedurcizott...
-Jól megadtad neki! :)
-Köcc!Egyébként néha egész kibírható!
-Juuuj, hogy mondhatsz ilyet?! Teeeeee!
-Ajjaj!Most aztán baj lesz! :)
Úgyhogy elkezdtem csikizni.De nem használt.A drága Bertrand nem csikis! :(
Aztán fogtam egy pohár vizet és leöntöttem.Egy másodpercig döbbenten nézett rám, aztán elkezdtünk nevetni.Továbbra elkezdett üldözni egy pohár vizzel a kezében. :P
El is kapott, le is öntött. :)
Végignéztük az én családfámat.Rengeteget meséltem az őrült nagyimról.Ezt könnyek közt mondtam.
Nyugtatgatott.A nagyi egy autóbalesetben agykárosodást szenvedett, sokszor azt sem tudja, ki ő és miért van gyógyintézetben.Máskor pedig visszamenne a falusi házába el akar hívni engem is és labdázni akar velem.Ezen sokan mosolyognának, ha nem tudnák, hogy miért ilyen.
Szóval zsepivel a kezemben, szipogva meséltem a sok vidám történetet, ami volt olyan, hogy ő találta ki, de többnyire igazi volt.Még soha nem tudtam senkinek erről őszintén beszélni.És Bertrand végig hallgatott.Olyan jól esett ez...
Aztán úgy 6 óra körül elmentünk sétálni.Végre kiszellőztettem a fejem.
Bertrand fogta a kezem, úgyhogy nem is fázhattam, pedig egy kicsit hideg szél fújt.
Hazakísért, elbúcsúztunk, aztán felmentem a szobába.Mikor beléptem az ajtón, romantikus zenét (vagy mit :) ) hallottam.Biztos a Wert&Beauty, meg a Lily&Leo páros nosztalgiázik.Nem zavartam őket, egyből a fürdi felé osontam.Benyitottam, szétdobáltam a ruháimat, megengedtem a vizet, és elmerültem a habokban.Hű, nagyon jól esett.Aztán eszembe jutott valami.Nem zártam be az ajtót!Csuromvizesen kimásztam a kádból és indultam az ajtó felé.De azt valaki gyorsan kinyitotta.Leo volt az!
Felsíkítottam.
Gyorsan leguggoltam, ez a hülye Leo pedig csak lesett.
-Menj már innen!-sziszegtem.
-Öh...Me-megyek...Öööö.Ideadnád a masszírozófejet?
-Persze, majd oda is megyek érte...-motyogtam, miközben a masszírozó felé mutattam.
-Ö...Izé...Köszi...-azzal kiment.
Megkönyebbültem.
Na, most mi lesz?Jaj, megint elfelejtettem visszazárni az ajtót.Guggolva közeledtem az ajtóhoz, de most nem jött be senki.
Ismét elmerültem a habokban.Azt hiszem, relaxálok is...Rám férne...
Úgyhogy (szinte) félálomban áztattam magam kb. 1 órán át.Csak arra "keltem fel", hogy valaki kopog az ajtón.
-Figyelj, Tyna, szerintem attól, hogy Leo rád nyitott, nem kéne könnypocsolyákat csinálnod.
Szuper!Már mindenki tudja?
-Figyelj, Wert, szerintem attól, hogy be vagyok zárkózva a fürdiba, még nem biztos, hogy bőgök.Hanem esetleg nyugodtan fürdök...Különben is, Leo mindenkinek elmondta?
-Nem akarta, de kihúztuk belőle.Ja, és nagyon sajnálja.
-Még szép, hogy sajnálja!-morogtam.
-Szóval, ha esetleg kijönnél, akkor talán mi is mehetnénk fürdeni...-kiabálta.
-Ne ordíts, te állat!
Wert nevetett.
-Ugyan már, te is tudod, hogy csak az ágyban vagyok az!
-Szerintem nem kéne itt...flörtölgetned velem, mert már nem bízom benned.Meg különben is.Mi van Jane-el?
-Semmi.Elvagyunk...De ez most hogy jön ide?
-Ide jön, de mindegy.Látom nehéz felfogású vagy...
-Jól van, akkor legyél velem szemét!De csak hogy tudd, Bertrand megcsal téged.
-Igen!?Ezt pont te mondod?Amikor te csaltál meg, akkor erről miért nem tudtál szólni?!Hm?
-Bocs!Én csak figyelmeztettelek.Kiszállnál végre a kádból!?
-Ja...
Gyorsan felöltöztem( persze miután megtörülköztem :) )és kimentem a fürdiből.Jól esett látni Wert dühös arcát.Mondani akart valamit, de inkább hagyta.
Nem néztem senkire, csak mentem a szobámba, bedőltem az ágyba és aludtam...
Nagyon rosszat álmodtam.
Bertrand megcsalt, méghozzá Lilyvel.Lily nem tagadta, inkább dühéhes képet vágott, amitől mégjobban sírtam.Bertrand nem vígasztalt, ő csak bosszúsan mosolygott.Aztán megfogták egymás kezét és elmentek...
Felriadtam.Hál' istennek reggel volt.
Ma nem adtak reggelit, úgyhogy lementem a közeli pékségbe.Az utcán megláttam Emily Looney-t!!! 
-Sziaaaa!-kiabált át az utca másik felére, vagyis hozzám.
-Hello!-morogtam.
-Na, mi van?Tyncsike kisasszony Chicagoban?Hű, ez új nekem!
-Halgass, te liba, hívom a pasimat!-sziszegtem a fogaim között.
-Hű, neked olyan is van?Na és ki az?
-Ha tudni akarod éppen a mostohatesód! -vigyorogtam rá, mire ő bambán (de kétségbeesetten) felnevetett.
-Na persze!
-Ó, nézd csak, ott jön!-mutattam Bertrandra, aki épp a zebránál állt.Mikor átjött hozzánk, csókot nyomott a számra, Emily meg csak lesett.
-Ez-nem-lehet-igaz...Ezt még megkeserülöd, Valentyna Pizo!!!