Mikor meglátott elkezdett felém futni, de mivel nem volt kedvem ilyen állapotban csókolózni vele, hagytam, hogy tovább fusson.Belefutott egy kukába.Igen, tudom, hülye voltam...Úgyhogy elindultam felé, de ő nem engedett magához.
-Habdj enbem bépén!-morogta, és felállt.
-Figyelj, Bertrand!Mi bajod van?
-Elveszed az életemet azzal, hogy elveszed a tablettákat.
-Hirtelen most már gyilkos is lettem?-csattantam fel, erre ő elkezdett sírni.
-Figyelj, Bertrand csukd be a szemed!Elviszlek egy helyre és meg fog nyugodni!
-Rendben!Csak ne rendőrségre!
Elindultam vele a kórház felé.Jól döntöttem?Mert ha kérdezik, nem tudom, hogy mi baja, de a műszerek simán kimutatják.De az élete forog kockán!
Gyorsan odaálltam vele a pulthoz, és kértem, hogy ne kérdezősködjön, csak írja be a nevét.A nő felemelte mindkét kezét, ezzel azt jelezte, hogy neki oké.
Gyorsan szóltam egy orvosnak, aki egy gyors-szobába (vagy mibe) vitte Bertrandot.Be akartam menni én is, de a doki azt mondta, hogy nem lehet.
-Dehát a barátom!-mondtam könnyes szemmel.-Mi lesz vele nélkülem?
-Elvégzek egy gyors vizsgálatot, aztán bejöhetsz hozzá!
Bólintottam, de belül igazságtalannak gondoltam a doktort.Pont én nem mehetek be?Aki szinte megmentette az életét?Aki a barátnője?
Hangosan elkezdtem sírni.Egy kislány odajött hozzám.Felismertem benne azt a kislányt, akinek a nyalókát adtam.
-Szia!-köszönt.
-Szia.
-Képzeld a múltkor kaptam valakitől egy nyalókát.Anya nem akart nekem venni.És egyszer csak ott volt az ajtó előtt...-mondta.Úgy beszélt velem, mintha száz éve ismernénk egymást.
-Hűű!-mondtam.-Ki volt az?
-Nem tudom!-mondta tűnődve, aztán elköszönt és visszament az anyukájához.Az anyja furcsán méregetett, szerintem ő rájött, hogy én voltam.Valamit súgott a kislánynak, erre a lányka, odafutott hozzám fülig érő szájjal és azt mondta:
-Köszi a nyalókát!
-Szívesen!
Hű, örülök, hogy örül!Miután visszament az anyukájához, kinyílt az egyik ajtó, kijött rajta Bertrand!
Örömkönnyekkel(mint egy nagymama) felé bicegtem a fájós lábbamal, ami azért fájt, mert rálépett...Átöleltem, mire ő elkezdte simogatni a fejem és úgy éreztem, hogy mellette teljes biztonságban vagyok!Fantasztikus volt.Percekig így átölelve egymást álltunk a várószoba kellős közepén, néhány öreg néni pedig hangosan ehhem-ehhem-ezett.Úgyhogy gyorsan abba hagytuk és kitörő nevetésünket se tudtuk megállítani.Két nő hangosan ciccegve fejüket rázták, de nem érdekelt különösebben.Bertrand ép és egészséges és ez a legfontosabb!
-Mit csinált a doki?-kérdeztem.
-Hát, fogalmam sincs.Felvágta a hasam, de nem mondta, mit csinált.De nem ez a lényeg!Itt vagy nekem és soha többet nem akarom, hogy a szerelmünk néhány hülye tabletta miatt vesszen el!
-Én sem...Tartunk egy bulit?
-Jaj, de aranyos vagy!Ezt mind értem?Nem csodálom, én is imádom magamat!De csak utánad!
-Jaj, te drága, imádom ezt a stílust!!-mondtam, majd jól megvakartam a fejét, mint egy kisgyereknek.
-Igen, tudom, milyen jó a stílusom.Sőt, azt is mondtad már, hogy drága vagyok!-mondta vigyorogva.
Úgyhogy bevásároltunk, aztán go Bertrandékhoz.Először le akartunk ülni a nappaliba, hogy kifújjuk magunkat.Csakhogy ott volt egy édes fiú, meg a barátnője.
-Ehhem, ehhem!-köhécselt Bertrand.
Erre rögtön szétrebbentek.
-David, ő itt Tyna, Tyna, David!Ja és ő pedig Jennyfer.-mondta majd a szőke csajszira mutatott.
-Szia Tyna!
-Sziasztok!
Aztán felmentünk az emeletre, de őrjítő rock zene szólt egy szobából.
-Ő Danny!A másik öcsém.Tiszta rocker.Ne haragudj!
Megráztam a fejem, ezzel azt jeleztem, hogy nem bánom.Bekopogott a szoba ajtaján, amin egy halálfej díszelgett.
Kinyitotta az ajtót egy barna srác, aki fekete cuccot viselt.
-Csá!-mondta.
-Hello, Danny!Tyna vagyok.
-Cső, Tyna.Van még valami?-kérdezte Bertrand felé fordulva.
-Nem..Ja, de!Vedd halkabbara!
Danny bólintott, aztán bevágta az ajtót.
De nem vette halkabbra.
-Hány évesek?
-Danny 11, David 13.És Jennyfer pedig 12.
-Látom, jól megvannak.Mármint Jennyfer és David.
-Ahham.És mi is ugye?-kérdezte.
-Hát persze, édes!
-Nem vagyok cukor, mit képzelsz?!-mondta mosolyogva.Nevettem.Úgy szeretem, olyan aranyos és...jaj, minden.
-Figyelj!Ugye nem fogsz megint...drogozni?-kérdeztem óvatosan.
-Kicsim, azt hittem ezt már megbeszéltük.Jah, meg a doki adott valami leszokás-valamit.
-Akkor jó.-mondtam halkan és megcsókoltam.
Ennek a kapcsolatnak az elején azt hittem, hogy nem lesz baki.Mert ott volt a Wertes is...Mondtam neki, hogy nincs teljesen megbocsátva a tette, este pedig szakított is velem...Biztos velem van a gond, de nem számítottam arra, hogy Bertrand is ilyen lesz.Joe...Ő ilyen.Minden csajjal ezt csinálta..Gondolom.Bementünk Bertrand szobájába.Gyönyörűen be volt rendezve.A redőny lehúzva, gyertyák világítottak és a padló tele volt virágokkal...Mint egy álom!
Leültem az ágyára.Éreztem azt az illatot, amelyiket akkor éreztem, mikor megismertem...Elkábultam.Annyira, hogy mikor észbekaptam Bertrand már elindított egy filmet.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Most mondtam.Amúgy a Feketék Fehéren.
Néztük a filmet, nagyon vicces! :)
Nagyon meleg volt a szobában.Émelyegni kezdtem.Nem akartam szólni Bertrandnak, mert azt hinné, hogy mindig ilyen vagyok.Úgyhogy gondoltam, majd jobban leszek.Nem lettem jobban.Sőt, rosszabbul lettem.
-Bertrand!-mondtam halkan.
-Hm?
-Vizet!Adj vizet!
Bertrand gondolom látta rajtam, hogy tiszta izzadság vagyok és hogy nem érzem jól magam, úgyhogy hozott vizet.
Felém nyújtotta, de valamiért azt mondtam, hogy nem.Bertrand fogta magát és leöntött a vízzel.Ettől jobban lettem, csak épp Bertrand nyakát akartam kitekerni! XD
Megcsókoltam, mire ő levette a fölsőmet és pedig az övét.Ott csókolóztunk az ágyon...Olyan gyengéd volt és...Minden.
Aztán csak csókolóztunk és csókolóztunk.Kopogást hallottam egy picit füleltem, de mivel más hang nem volt, nem érdekelt.Csakhogy valaki kinyitotta az ajtót.Hm...
Bertrand anyja!