-Jaj, Lily!!!!Úgy sajnálom!Én nem akartam!Féltékeny voltam és...Annyira utálom magamat!Kérlek, Lily, ne haragudj rám!!!-mondta sírva és leborultam az ágy szélére.
Lily ép volt és egészséges( már amennyire...).A karja volt eltörve, meg a homlokán volt egy heg.De mosolygott és ez jól esett.
-Ugyan már, Tyna!Nem a te hibád volt!Jogosan voltál féltékeny!Teljesen belezúgtam Bertrandba.Úgyhogy nekem kell bocsánatot kérnem, hogy ráhajtottam!Ne haragudj!
Kitört belőlem a sírás, úgyhogy gyorsan megöleltem a kis barátnőmet.
Köhögést hallottam, de nem Lily köhögött.Körülnéztem:senki.Egyedül Lily volt a szobában.Azt hiszem...Ugye igazam van?
-Ki köhögött, Lily?
Nevetett.De valahogy erőltetettnek tűnt.
-Ugyan, ki köhögne más, mint én??
-...Csak...Azt hittem, hogy Bertrand van...itt.
-Jaj, drágám, Bertrand a te barátod.Soha nem venném el.
Furcsa, hogy ilyen jó kedve van.-gondoltam.De azért hagytam.Még beszélgettünk, aztán elbúcsúztam tőle.Kimentem a teremből.A kezemben még mindig ott szorongattam a gyümölcslevet, amit neki akartam vinni.Úgyhogy gyorsan visszafordultam és benyitottam a kórterembe.
Nem Lily köhögött, hanem Leo.Leo végig ott bújkált.Nem tudom, miért, de Lily hazudott nekem... :(
Lily meg Leo egymás szájában tűntek el újra meg újra...
Halkan kimentem a szobából, csak leraktam a földre a gyümölcslevet.
Tehát Leo most tudja, hogy Lily belezúgott Bertrandba.Valami nem stimmel.Ráadásul nyugodtan mondhatta volna, hogy ott van Leo.Nem lett volna baj...Jaj, Lily nem a régi!
Egyedül Lettával beszélhettem erről.Felmentem a csetre, de nem volt fent.
Lementem a névsorhoz, megkerestem, hogy Letta Habeye, és felmentem a szobájukhoz.Illetve bekopogtam, de csak a barátnője volt ott, aki azt mondta, hogy nem tudja hova ment.
Hát ez szuper! Lilyről egyedül Lettával tudtam beszélni!
Nagy mérgemben és szomorúságomban még egy jelmezt sem csináltam, hanem elmentem egyet járni, úgy hogy észre sem vettem.Csak Lily járt a fejemben, úgy kerülgettem a boltba, meg egy csomó helyre induló embereket.Aztán egyszer rájöttem, hogy elmentem sétálni.Jobban figyeltem az embereket, és észrevettem, hogy rengeteg szülő gondterhelt arccal cipeli a szatyrokat( vagy éppen a kölykét XD ).Megnyugtatott, hogy nekem még minimum 2 évem van arra, hogy felnőljek.Egy 30-as anya mellett és síró kislányt ment.
-Aaaaaaanya!Miért nem veszel nekem nyalókáááááááááát?-kérdezte, miközben a szabad kezével(a másikat anyja fogta) dörzsölgette a szemeit.Mikor elvette, lehetett látni, hogy már egy ideje sír.
Visszagondoltam arra az időkre, mikor én ilyen idős lehettem.Hm...Én is ilyen voltam?Sírtam egy nyalókáért, vagy csokiért?Lehetetlen!Ennyi idő eltelt volna?!Nem hiszem el...Annyi minden történt az utóbbi időben, de eddig mindig magammal törődtem, nem érdekelt egy síró kislány, aki nyalókát akar.Hirtelen megfordultam, és követtem az anyukát, meg a kislányt.Azok egyből hazamentek, úgyhogy elszaladtam a közeli kisboltba és vettem egy nyalókát, letettem a küszöbre és csöngettem.Gyorsan elfutottam.Az anyuka kinyitotta az ajtót, hívta a kislányt és odaadta neki a nyalókát aki boldogan kibontotta és elkezdte nyalni. :)
Olyan jól esett!Az anyuka körülnézett, de nem látott meg.Rosszallóan megcsóválta a fejét, aztán becsukta az ajtót.
Aztán eszembe jutott, hogy mennyi emberrrel tehetem meg mindezt.Bementem a maradék pénzemmel a bevásárló központba.Megláttam egy kisfiút, aki egy tojást akart venni, de úgy látszott nincs elég pénze.Visszatett a polcra az egy darab tojást, majd sírva ballagott ki a boltból.Felkaptam egy doboz tojást, kifizettem és a kisfiú után futottam.Épp elértem és láttam, hova megy be.Ugyanúgy tettem, mint a nyalókával és a kisfiú örömteli könnyekkel újságolta anyukájának, hogy valaki adott neki tojást! :)
Nagyon jól éreztem magam.Semmi nem szabhatott volna határt a jókedvemnek.Csak mégis történt valami, ami méreggel és szomorúsággal töltött el.
Mégpedig Bertranddal kapcsolatban.Elmentem Bertrandék felé, becsöngettem.Az anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom!Bertrand itthon van?
-Szervusz!Igen, fent megtalálod!-mondta, majd elállt az útból és becsukta mögöttem az ajtót.Felmentem a szobába, ami tele volt Paris Hilton poszterekkel... Pfujj!
Bertrand édesen aludt az ágyon, ami tele volt könyvekkel, meg füzetekkel.Gondoltam, nem ébresztem fel.Ha tanult, hadd aludjon egy kicsit.Úgyhogy óvatosan leültem az ágyra, nehogy felébredjen.Az egyik könyvben találtam egy nagyon apró betűs írást, és mivel érdekelt a téma, közelebb tettem a szememhez.Valami baromságot írtak oda, ami 1799-ben történt egy filozófussal...Vissza akartam tenni a könyvet, de ahonnan elvettem, volt egy papírzacskó.Olya tapadós.Valami tabletta volt benne.Kinyitottam.Jól megvizsgáltam.Az volt ráírva, hogy DRG.Vagyis...DROG!!!!!!!
-Istenem, Bertrand!-suttogtam könnyekkel küszködve.-Mit vettél be?
Bertrand még aludt.Azonnal elkezdtem rázni.
-Mi van?-kérdezte.-Ja, te vagy az!
-Igen én vagyok!Mi ez, Bertrand?-kérdeztem zokogva, miközben odavágtam hozzá a zacsit.
Erre rögtön felkapta a fejét, majd döbbenten nézett a vörösre sírt szemeimbe.
-Igen, Bertrand, megtaláltam!-kiabálta zokogva, erre ő elkezdte simogatni a hátam, majd megpuszilta az arcom.
-Kicsim...Ez  a tanuláshoz kellett.Nem bírok tanulni.
-Mióta szeded ezeket?
-Körülbelül 1 éve!
-MICSODA?????Egy éve szeded!?De...Én bíztam benned, Bertrand, bíztam benned.A normális napi leckéket meg lehet tanulni tabletták nélkül is!-kiabáltam.Aztán suttogva folytattam.-Végig benned volt!Nem szóltál róla, úgy tettél, mintha szeretnél, sőt még a munkádat is csak így tudtad elvégezni.Azért tudtál mindig ott lenni, ahol kell, mert szedted ezt!-mondtam, majd felkaptam a zacskót elindultam vele az ablak felé, és ki akartam dobni, de Bertrand megfogta a kezem.
-Ígérem, nem szedek többet!Lemegyünk a folyóhoz és bedobjuk, hogy elvigye az ár!Kérlek!-mondta.Szemében könny csillogott.Már nem bírt többet beszélni.
-Jó.-mondtam halkan.-Gyere!
Elmentünk a folyóhoz és Bertranddal együtt a gyorsan futó vízbe dobtam a zacskót, amiben ott volt legalább 10 tabletta.
Még egyszer megcsókoltam, azzal a tudattal, hogy ha mégegyszer...akármi rosszat tesz, akkor vége...
Majdnem az egész napot végigsírtam, még Lilyhez sem mentem be este.8 óra körül eszembe jutott Letta.
Bekopogtam az ajtajukon.Letta kinyitotta.
-Figyelj, beszélnünk kell!-mondtam könnyes szemmel.
-Ne haragudj, de most nem jó.Kiderült, hogy a barátnőm terhes...
-Jézusom!Nagyon ki van akadva, mi?
-Igen.Nem jössz be?És akkor elmondhatod, meg megnyugtatjuk Helenát.
-Oks.-mondtam, majd bementem a szűkös előtérbe.Csak aztán láttam, hogy a lány, Helena, aki a múltkor kinyitotta az ajtót, keservesen sír és egyre csak a mobilját szorongatja.Kínos helyzetben voltam, úgy éreztem, nem itt van a helyem.
-Jaj, ne izélj már!Gyere, ülj le!
-Oké.Helena?Nyugodj meg!
Helena épp csak felnézett, aztán ismét lehajtotta a fejét  és folytatta a zokogást.
-Ezzel biztos nem fog megnyugodni.-sziszegte Letta.
Már nyitottam volna a szám, de Letta szólalt meg először.
-Na, de mondd, miért sírsz?
-Mert...A barátom drogozott.Vagy drogozik nem tudom...-mondtam hüppögve.Letta átkarolt.
-És?Most szakítotok?
-Nem tudom..Ez a baj!Teljesen tanácstalan vagyok.Mit tegyek?-kérdeztem aztán elkezdtem sírni.
-Jaj, Helena egy kicsit hagyd abba!Kérlek!Gondolkodj, hogy hogy mondod el anyudnak.
Helena bólintott, aztán felém fordult.
-A...a te barátod...Ber-Bertrand?-kérdezte folytott hangon a lány.
-Igen..Miért?
-Mert...Tegnap láttam, hogy elmegy egy ilyen tóhoz és leül egy padra.Aztán elővett valamit.Először azt hittem, hogy cigi, úgyhogy nem akartam zavarni, de aztán odahívott magához.Elkezdtünk beszélgetni.Végig rólad áradozott.
-I-igen?
-Aha.És..Elmondta, hogy d-drogozik?
-Nem akarta.De kiszedtem belőle.Mert nem olyan szaga volt, mint a ciginek.
-Jaj, bárcsak inkább cigizett volna!!!
-Ne kívánd!-mondta Letta egy kis szánalommal a hangjában.
-Mennem kell.Sziasztok!-mondtam, majd dühösen kicsörtettem a szobából.Még hallottam, hogy Letta megkönnyebbülten felsóhajt.
Hát senki nem ért meg?Eddig Lilyről csak Bertranddal tudtam beszélgetni.Most Bertrandról kivel fogok beszélgetni?
Zokogva indultam egy szoba felé.79-es.Ez Jane!
Bekopogtam olyan gyorsan és hangosan amennyire csak tudtam.
Jane egyik barátnője nyitott ajtót.
-Mi van?-kérdezte, aztán pukkasztott egyet a rágójával.
-Mi lenne?Jane?
-Itt van bent.-mondta.Elindultam befelé, de a csaj megfogott.-Várj először bejelentelek.
Úgyhogy vártam egy picit.Jane elkezdett ordibálni vele, hogy engem nem kell bejelenteni.
Ezért fogtam magam és bementem a luxus szobába.
-Szija!-mondta mosolyogva.
-Öööööö.Sziva!
-Mi?-kérdezte nevetve.
-Most figyelj, kérlek, halgass meg!-kértem, mire lefagyott az arcáról a mosoly.-Bertrand drogozik!-mondtam, aztán már nem láttam semmit a könnyeimtől.
-Jaj, te szegény!-mondta őszinte sajnálattal a hangjában.-Rögtön hozzám siettél igaz?
-Nem egészen.Először Lettához, de ő szemét volt.Csak Helena vígasztalt, de neki nagyobb baja is van nálam.
-Mi?
-Terhes.Nem mondta, hogyan, de nem érdekelt különösebben.
-Figyelj, menjünk le az udvarra ott megbeszéljük.
-Oké!
-Azonnal megyek én is, csak megszárítom a hajam.
Úgyhogy lementem az udvarra.Valaki, aki nagyon támolygott, jött felém.
Hm..Szegény pára biztos részeg!
De nem részeg!Ez valami ismerős!Csak nem...Bertrand!!!!!!!!